A megtorlás öklének életútja

Az 1956-os forradalom és szabadságharc utáni időszakban Biszku Béla neve egyet jelentett a kegyetlen bosszúval. Tetteit soha nem bánta meg, halála pedig megmentette őt a felelősségre vonástól. Ennek tükrében is fontos megismerni a kádári megtorlás fő figurájának életútját, és Krahulcsán Zsolt történész kismonográfiája, mely a Jaffa Kiadó gondozásában jelent meg, jó betekintést enged ebbe az erőszakos, megrázó karrierbe.

Biszku Béla 1921. szeptember 13-án született a Bereg vármegyei Márok községben. Fiatalon még arról is szó volt, hogy katolikus pap lesz. Később Budapestre költöztek, húszéves korára ő lett a családfenntartó. A Wertheim-gépgyárban dolgozott, amikor 1938-ban megismerkedett a kommunizmussal. 1945. január 18-án az angyalföldi kommunista pártszervezet alapítói között találjuk. 1946-ban a kerületi választmányba került, valaki úgy jellemezte akkor – nem sértő hangvétellel –, hogy „talpraesett proli”.

1948 nyarán az MDP Nagy-budapesti Pártbizottsága Káder­osztályának vezetőhelyettesévé lépett elő. Pályáját alapvetően a kommunista káderek pártéleten belüli, nem túl izgalmas csetlései-botlásai kísérik; érdekes színfolt, amikor egy, a párt irányvonalát kritizáló 1953-as cikke miatt Rákosi követelte a „liberálisok”, például Biszku megbüntetését. Pedig amikor 1955 végén a kulturális megszorításokat kritizáló baloldali írókat megbüntették, Biszku is kiállt a büntetés mellett: úgy vélte, az írók vádja támadás „a munkásosztály hatalmi pozíciója” ellen.

Politikai pályafutásában kétségkívül az 1956-os forradalom hozta el a fordulatot. Kádár János a Szovjetunióból hazatérve megkezdte az MSZMP átszervezését, felállítva az Ideiglenes Intéző Bizottságot. Ebbe bekerült Biszku is, bár a mikéntje homályos, hiszen akkor még nem volt ismert politikus. A „rendcsinálásban” a kezdetektől fogva részt vett, 1957 januárjában ellátogatott a Ganz-gyár munkásaihoz, és közölte velük, hogy mindenki fogja be a száját, aki lázadozik, az „fasiszta meg imperialistabérenc”. A belügyek vezetésével márciusban bízták meg, 1957 májusától 1961 szeptemberéig volt belügyminiszter. De a korábbi eseményekben is fontos része volt, például a december 6-ai vörös zászlós provokációban, melynek végén a Nyugatinál szovjet katonák a rendszerellenes tüntetők közé lőttek.

A forradalom résztvevőivel szembeni tervszerű és tömeges leszámoláshoz szükséges jogszabályi háttér kialakítása 1956 végén kezdődött. December 11-én hirdették ki a rögtön­bíráskodásról szóló törvényerejű rendeletet, felállították a népbírósági tanácsokat, és megszűnt a súlyosítási tilalom – magyarán fellebbezés alapján is hozhattak súlyosabb, akár halálos ítéletet. Biszku rendszeresen felhívta a BM felső vezetőinek figyelmét arra, hogy legyenek erélyesek a forradalom támogatóival szemben. A rendőrség, főleg vidéken, kínzások, gyilkosságok és egyéb visszaélések garmadáját követte el. Biszku belügyminiszterként saját hatáskörében semmilyen érdemi intézkedést nem tett több törvénytelen akció kivizsgálására. Bibó István letartóztatására maga kért engedélyt a pártvezetéstől, és szerepe volt nemcsak az értelmiség „megrendszabályozásában”, de a Nagy Imrével és társaival szembeni büntetőper nyomozati részében is.

A számonkérés (itt is) elmaradt. 2012-től elindult Biszku ellen az eljárás, s 2014. május 13-án első fokon öt és fél éves szabadságvesztésre ítélték felbujtóként több ember sérelmére elkövetett háborús bűntett, lőszerrel való visszaélés, valamint a kommunista rendszer bűneinek nyilvános tagadása miatt, ám a Fővárosi Ítélőtábla 2015. június 1-jén meghozott másodfokú végzésével hatályon kívül helyezte az elsőfokú ítéletet, és új eljárást rendelt el. December 17-én a megismételt elsőfokú eljárásban háborús bűnökért két év, három évre felfüggesztett börtönbüntetésre ítélte a Fővárosi Törvényszék. A per ezután másodfokra került, de a döntéshozatal előtt Biszku Béla elhunyt, így sohasem kapta meg büntetését a pártállam érdekében elkövetett bűneiért.

Krahulcsán Zsolt: Biszku – A megtorlás belügyminiszterének életútja. Jaffa Kiadó, 2022

Nyitókép: Fortepan / Angyalföldi Helytörténeti Gyűjtemény